A rendszerváltás utáni időszakba nagy reményekkel vágott bele annak idején a magyar társadalom. Aztán sorra jöttek a pofonok és csalódások, napjainkra pedig eljutottunk oda, hogy generációk sírják vissza a Kádár-korszak kiszámítható létbiztonságát.

Magyarországon semmi sem az, aminek látszik. Magyarországon a jobboldal balos retorikát folytat, a baloldal pedig csak nyomokban baloldali. Egy azonban biztos: Orbán Viktor nem Kádár János örököse, bármennyire is szeretne annak látszani!

Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki ciklusai alatt a hagyományos értelemben vett magyar baloldal sorra vesztette el a szavazói zömét, hiszen nehezen lehetett lenyomni a torkukon a nyugatos, vadkapitalista, neoliberális eszméket. A 2010-es választási eredmények rendkívül jó indikátorai voltak az MSZP ideológiai válságának. A Fidesz még idejében felismerte ezt és jól hangzó jelszavakat skandálva nyitott a társadalom alsóbb rétegei felé is, akik jelenleg Magyarországon sajnos a politikai piac legnagyobb szegmensét jelentik. Számuk a fokozatosan leszakadó, szinte már-már eltűnő félben lévő középosztálynak köszönhetően pedig csak napról napra nő.

Orbán Viktor az a politikus, aki ugyan csak szimbolikus értelemben, de kihantolta Kádár sírját, majd onnan ellopta Kádár koponyáját, hogy eljátszhassa a Kossuth téren Hamletet. "Enni vagy nem enni: az itt a kérdés". És akik számára ez valóban kérdés nap mint nap, azok különösebb gondolkodás nélkül be fogják nyelni a rezsicsökkentést is minden egyéb más, jól csengő és hangzatos intézkedéssel együtt.

Orbán a megtévesztés nagymestere. Most például baloldali köntösben nyomja a populista, demagóg dumát és mindeközben látványosan úgy csinál, mintha felsegítené azokat az emberek, akiket korábban fellökött, akárcsak egy vak komondor.

A jelenlegi kormánypárt folyamatos önellentmondásban van magával, ami kiváló indikátora a Fidesz elvtelenségének, koncepciótlanságának. Értem én, hogy veszélyben a kétharmad és hogy emiatt minél nagyobb szeletet kell kihasítani a magyar választók tortájából 2014-re, de ami túlzás, az túlzás.

Orbánék kedvenc fizetett fasiszta firkásza, Bayer Zsolti napokban összeöklendezett förmedvénye elsősorban a Jobbikhoz átállt, kevésbé erős attitűdökkel és preferenciákkal rendelkező embereket kívánta megszólítani. Az erős sajtóvisszhangot kiváltó írás hatására azonban  a Fidesz kevésbé radikális hívei azonnali szemöldökráncolásba kezdtek, ezért a párt bedobta az arénába Navracsics "Elhatárolódó" Tibort is, aki a médiában Nobel-békedíjast játszva, hangosan és látványosan ejnye-bejnyézett egyet.

A fideszesek nyilvánvalóan megérezték, hogy rezeg alattuk a léc, és végső kétségbeesésükben minden eszközt bevetve próbálják a magyar társadalom lehető legtöbb rétegét megszólítani. A napokban például a nyugdíjasok orra előtt is elhúzták a mézesmadzagot 13. havi nyugdíj álnéven. Kíváncsi lennék, hogy azt a jelentős számú, épp, hogy választókorúvá cseperedett diákságot, akikkel elég csúnyán kibasztak az elmúlt hónapokban, vajon milyen retorikával akarják majd átcsábítani a sötét oldalra?

Egyértelműen látszik, hogy a Fidesz rövid távokban gondolkodva próbálja megteremteni annak a tökéletes illúzióját, hogy mindenkit képviselnek, pedig Orbánék számára a magyar nép csupán egy eszköz. Eszköz az opportunizmusokhoz, saját, egyéni érdekeik érvényesítéséhez. Sok szeretettel ajánlanám a fideszes vezérkar figyelmébe a klasszik, sokat idézett népi bölcsességet, mely szerint: "Aki sokat markol, keveset fog."