A jelenlegi kormány a mutyin és a korrupción kívül még egy dologhoz ért nagyon, ez pedig nem más, mint a kommunikáció. A szavaknak erejük van, a nyelv pedig hatalom és ezzel a hatalom jelenlegi birtokosai is pontosan tisztában vannak.

A médiakutatók körében már régóta vita tárgyát képezi, hogy a média valóban hatalmi ágnak tekinthető-e. Véleményem szerint ha önálló hatalmi ágként nem is, de a többi hatalmi ág szolgálóleányaként simán megállja a helyét. A hatalom kapcsán három dolog szokott előfordulni: megszerzik, megtartják, elvesztik. Demokráciákban a többség akarata által lehet hatalomhoz jutni, ehhez viszont a lehető legtöbb embert kell meggyőzni. A meggyőzés egyik legevidensebb és leghatékonyabb terepe pedig nem más,  mint a média. Ne becsüljük le tehát a jelentőségét!

A független, 100%-osan objektív média csupán illúzió, ilyen ugyanis egyáltalán nem létezik. A hangsúly tehát sokkal inkább az arányokon van. Ezek az arányok azonban már egy ideje felborultak idehaza. A Fidesz-közeli oligarcha, Simicska Lajos például néhány hónapja a harmadik legbefolyásosabb hazai médiaszemélyiséggé küzdötte fel magát, ám ő is csak egy a sok, a jelenlegi kormánnyal meglehetősen jó kapcsolatokat ápoló médiamogul közül.

Én azonban nem a hazai médiapiac egyenlőtlenségeiről szeretnék most elsősorban elmélkedni, hanem a Fidesz és az Orbán-kormány kommunikációs stílusáról. Az alábbiakban összegyűjtöttem a leginkább jellemző dolgokat:

1.) Alternatív nyelvet teremtettek. Méghozzá egy olyan nyelvet, ahol a kettős beszédet egy alapvető retorikai eszközként használják a logikai önellentmondások, paradoxonok és a szavazóik kognitív disszonanciájának feloldásához. Továbbá új fogalmakat, neveket, kifejezéseket és jelzőket kreáltak (Pl.: maffiabaloldal, Libajnai, rezsicsökkentés), melyeket a médián keresztül sajnos inkább több, mint kevesebb sikerrel próbálják beleégetni az emberek agyába. Kvázi agymosás.

2.) Alternatív valóságot teremtettek. Egy jól strukturált, gondosan kidolgozott téveszmerendszerről van szó. A téveszmék között sajátos, belső logika érvényesül, így ennek igazságtartalmában, valóságosságában a Fidesz-szimpatizánsok megingathatatlanul hisznek. Orbán Viktor tulajdonképpen egy ügyesen felépített  téveszmerendszert, egy mesterséges világképet kínál a választópolgárok számára. Ez a világkép röviden, három betűben összefoglalva annyit tesz, hogy: NER. Azaz Nemzeti Együttműködés Rendszere. És hogy mi tartozik ebbe bele? Barackfa, narancsliget, Makovecz, Békemenet, határon túli szavazatok, neo-dzsentrizmus, pálinkamámor és minden egyéb, nemzetinek hazudott kispolgári giccs.

3.) Agresszív és repetitív retorika, érveléstechnika. Ezt nem akarom bővebben kifejteni, gondolom mindenki látta már Szijjártó Pétert és Selmeci Gabriellát sajtótájékoztatót tartani, de az átlag Fidesz-szimpatizáns is hasonló stílusban operál ugyanazokkal a panelmondatokkal.

4.) Tematizálási kényszer. A közbeszéd tematizálásakor szinte sohasem hagyják, hogy kicsússzon a kezeik közül a gyeplő. Amennyiben ez mégis megtörténik, akkor beindul a Gumicsont-gyár...

5.) Gumicsont-gyár. Pitiáner, kreált ügyeket dobnak be erősen eltúlozva a köztudatba, amelyen órákig, napokig, hetekig, sőt hónapokig képes elrágódni a konkurencia és a választópolgár. Funkciója a figyelemelterelés.

6.) Zoomolás. Bolhából elefántot - elefántból bolhát. A szocialisták csapatát erősítő Ron Werbert például rövid idő alatt sikerült démonizálniuk, holott a Fidesz háza táján nem egy, hanem kettő "ronwerber" is sertepertél egyszerre. A két úriember: Arthur Finkelstein és George E. Birnbaum. Gondolom sokak számára egyáltalán nem csengenek ismerősen ezek a nevek. Mostantól tessék megjegyezni!

Nagyjából leegyszerűsítve így működik tehát a fideszes propaganda-gépezet: olajozottan, profin ontja magából a mindennapi hazugságot. Orbánék a jó kormányzás helyett a jó kormányzás látszatának fenntartásába ölik minden idejüket, energiájukat és természetesen az adófizetők pénzét. Mesterséges altatásban tartják az országot, amely egyszer, egy szép napon talán majd feleszmél Csipkerózsika-álmából.